Repertoire

Táncrendjeinkről ismertető információ alul található. Jelenleg gömöri, kalocsai, és szatmári táncainkkal lépünk fel.

• Domaházi
• Gyimesi
• Kalocsai
• Kalotaszegi
• Kiszetánc
• Küköllőmenti
• Matyó
• Mezőségi
• Rábaközi
• Rimóci
• Székelyföldi
• Szilágysági

Domahazi táncrend

Domaháza palócföld keleti részén található. Viseletünk kazári, ami szintén palóc. Táncrendünk egy leánytánccal indul, majd a vasvári verbunkkal folytatódik. A vasvári verbunkot Vasvári Pál után nevezték el, aki az 1848-as szabadságharc alatt sokat verbuvált. Folytatódik a táncrend a lassú és a friss csárdással. Ezt a táncot mindig ugyanúgy járják, nagyon kötött maga a lépése és a térformája is.

Gyímesi verbunk

A gyímesi verbunk a csángóktól származik, akik az Erdélyi Gyímes völgyben laknak. A csángó magyarok még a mai napig is 40-50 táncot őriznek. Nyelvjárásuk és zenéjük ősi magyar elemeket tartalmaznak, amelyeket más néprajzi csoportok nem. Zene eszközeik közé tartoznak az ütőgardon és a hegedű, amelyeket hallani fognak.

Kalocsai táncrend

Táncrendünket három részre lehet bontani: a mars, lassú és a friss csárdás. A mars különösen jellegzetes a kalocsai táncstílusra. Egymás után, sorakozva járják. Közben nem csak a lábukat mozgatják a táncolók, hanem a karukat is. Ami még nehezíti a táncot az, hogy a lányok papucsban járják! A lassú és a friss csárdás aránylag egyszerűek a marshoz képest.

Kalocsai viseletünk két korból származnak: a 20. század fordulójától és annak modernebb, közismertebb változata. Ókalocsai viseleteink kevésbé díszítettek: piros-kék-fekete hímzésük egyszerübb motívumokból áll össze, és kevesebb is rajtuk a hímzés. Új kalocsai viseletünk sokszínű, dúsan hímzett. Ezt mondhatjuk a közismert, közkedvelt kalocsai viseletnek. Nemcsak a lányok, hanem a legények viselete is jóval díszesebb, lila brokát mellénnyel ellátva.

Kalotaszegi táncrend

A kalotaszegi táncrend 3 részből áll: a lassú csárdásból, a szaporából és a legényesből. Ez a vidék híres a gazdag táncairól, a szokásairól és a népviseletéről. Kalotaszeg falvaiban ugyanazokat a meséket, szokásokat, játékokat megtalálhatjuk, mindig más színezetben, stílusban. Erdély legismertebb és leggazdagabb vidéke Kalotaszeg.

Kiszetánc

A Kiszehajtást—más néven a kiszejárást—csak a Nyitra vidékén, Mátyus földjén és az Ipoly mentén ismerték, de manapság még a falusiak emlékezetében sem szerepel. Ez egy féldramatikus babonás szokás volt, amelyben a lányok piszkafára szalmabábút kötöttek, azt ócska ruhadarabokat használva menyasszonynak öltöztették, és énekelve vitték ki a határba. A falu határán vízbe dobták, vagy ha nem volt a közelben víz, akkor elégették, és a tüzet körültáncolták. Mágikus rítusnak tartották ezt a szokást. A bábu elpusztításához fűződő ének arra utal, hogy nemsokára vége a böjtös életnek és újra szabad zsíros ételt és sonkát enni. Azokat a leányokat kigúnyolták, akik nem voltak hajlandók a kiszének ócska ruhadarabokat adni. A “villő” szót emlegeti a kiszehajtást kísérő dal. Ez a villőzésre, más néven zöldágjárásra utal. A kiszehajtás után a lányok végigjárták a falut. Az ablakok alatt köszöntő dalokat énekeltek és a kezükben feldíszített fűzfaágak voltak, amit villőnek neveztek el.

Küküllőmenti táncrend

A Küküllő mentei tájegység Erdélyben található, a Kis-Küküllő szakasza, amely völgyének torkolatától egész Székelyföldig húzódik. Itt találjuk Magyarlapád községét és Lőrincréve falvát, ahonnét eredő táncrendjét mutatja be a regös csoport.

Lőrincréve táncaival legelöször 1996-ban ismerkedtünk meg, amikor ifj. Magyar Kálmán „Öcsi” koreográfiáját tanultuk. Ezt a koreográfiát átdolgozták Tábor Matyi és Szélpál Zsófia. 2001-es körútunkon a magyarlapádi zenekarral is volt szerencsénk megismerkedni, akiktől kaptuk a viseletről szóló adatokat amelyek alapján tervezte Temesváy Magdi viseleteinket. Az elmult év folyamán készítették cserkészeink lapádi viseleteinket.

Küküllőmenti táncrendünk a környező néprajzi egységek egyes motívumjait ötvözik, köztük a Mezőség, Szék, és Székelyföld, és kalotaszeg. Három részből áll: pontozó, lassu csárdás, és friss csárdás. A pontozó egy legényes tánc, amelynek minden dallamsorához egy-egy motívumot, avagy „pontot” járunk. Egyszerű lábfigurákkal kezdődik, majd egyre virtuózabb, csapásos pontokat látunk. A lassu csárdás meg páros tánc, jellemző a férfiak kopogásai sorozata. Ahogyan gyorsul a zene, úgy a csárdásban is egyre cifrábbak a motívumok, míg végülis kirobban a friss csárdás.

Matyó táncrend

Mivel Mezőkövesd hamar elpolgárosodot, a tánchagyományok kihaltak mielőtt kellőképpen lerögzítették volna. A táncház-mozgalom ideje körül néprajzkutatók újraélesztették a táncot. A kutatók között Falvai Károly, Timár Sándor, Vadasi Tibor, és Zelei Ferencet említjük.

Mezőkövesd lakóit a szomszédos Szentistván és Tard népével nevezik “matyók”-nak. A matyók summások voltak, így más országokat jártak, ahol sok-sok új divattal találkoztak. Színes népviseletükkel, híres népművészetükkel, hagyományokba zárt életükkel különleges néprajzi egységet alkottak. Országos hírnevét Mezőkövesd színes népviseletével és szabadrajzú hímzéseivel szerezte. Kezdetben a lepedővégeket hímezték. Később áttértek a többszínű fonal használatára, hímzéssel díszítették a legénying lobogós újját, majd a “surc”-nak nevezett keskeny női vagy férfi kötény alját.

Mezőségi táncrend

Az erdélyi Mezőség a Kis- és a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos folyók közötti erdőtlen dombság, Erdély középső részén. A Mezőség magyar lakossága szigetcsoportszerűen szétszóródva, román falvak közé ékelődve él. Ennek következtében népi kultúrájuk Erdély egyik legarchaikusabb magyar paraszti műveltsége, ugyanakkor kölcsönhatásban van a környező románsággal is.

Rábaközi táncrend

A rábaközi vidék legfőképpen három faluból áll: Szil, Szany és Kapuvár. Mivel Rábaköz igen közel volt mindig a nyugati határhoz, nagyon érzékelhető a viseleten a nyugati hatás. Finom brokátokat és bársonyokat használtak a viseleteikben. Sajnos e vidék tánca igen összemosódott és nem lehet szorosan egy faluhoz kötni a stílust. A rábaközi táncrend négy részből áll: a verbunkból, a dusból, vagy más néven ugrósból, a lassú csárdásból és a friss csárdásból.

Rimóci lakodalom

Rimóc faluját a palóc népművészet központjaként tartják számon. Magyarország északi részén található, Nógrád megyében, a szlovák határtól néhány kilométerre. A regös csoport innen származó koreográfiáját 2011 nyarán tartott magyarországi, kárpátaljai, és felvidéki körútján tanulta, amikor a palócföldi Kazár falúban tartózkodott. Viseletünk részben eredeti rimóci, részben saját kezűleg készült. Maga a táncrend egy lakodalmat idéz elő: kezdetén a vőlegény szülei keresik a menyasszonyt. Miután rátalálnak a menyasszonyra, a falú lányai énekszóval meghívják a falu népét a lagzira, míg a menyasszonyt beöltöztetik, majd kört táncolnak. A legények sarkantyússal lesöprik a lányokat, amit majd páros lassú és friss csárdás követ. Végül marssal vonul le a lakodalmas nép a színpadról.

Székelyföldi táncok

Mint ahogy Kodály Zoltán és Bartók Béla a népdalok elemzésében két csoportosítást különböztetett meg, a magyar néptáncban is követhetjük ezt a két csoportosítást: a régi stílusú és az új stílusú táncokban. A régi stílusú táncainkban a Honfoglaló korból szarmazó elemeket találunk. Az új stílusú táncok pedig nem régebbek, mint 300 évesek. A magyarországi táncok az új stílusban növekedtek, mint példáúl a csárdás és a verbunkos. Viszont az erdélyi nép elszigeteltsége miatt az erdélyi táncokat a régi stílusú táncok közé sorolhatjuk.

A székely táncrend a régi stílusú tánc-csoportositását tükrözi. Ennek elemei a verbunk, a lassú, és a friss, azaz gyors páros tánc.

Erdélyi táncokban jellemző a csujjogatás. Úgy a táncosok, mint a nézők részt vesznek ezekben a kiáltásokban. A csujjogatásoknak szövege szellemes, pikáns, avagy a tánccal kapcsolatos, és befejezésük rendszerint egy „ujujujujujuj….” Innen is ered a „csujjogatás” kifejezés.

Szilágysági táncrend

A Szilágyság a Szamos, Berettyó, és Kraszna folyók mentén a szatmári régió felé nyílik, de hagyományos kulturális kapcsolatai inkább Kalotaszeg irányában erősebbek. Jellemző táncai a cövekelő (az erdélyi legényesek egyik viszonylag egyszerű változata, mely formailag és szerkezetileg a mezőségi férfitáncokkal, zeneileg a kalotaszegi legényesekkel mutat közvetlen rokonságot), verbunk, karikázó, csárdás, és ugrálós.