 |
 |
 |
      |
Clevelandben még élnek magyarok?VISSZAEMLÉKEZÉSEK GYÛJTEMÉNYEKönyvünkkel szüleink és nagyszüleink múltjáról szeretnénk megemlékezni. Azokat az értékeket és hagyományokat kívánjuk feltárni, amelyeket a Kárpátmedencébôl hoztak magukkal, valamint azokat, amelyeket itt Amerikában nekünk továbbadtak, és ezenkívűl azokat, amiket Cleveland magyarjai már több évtizeden keresztül, esetenként majdnem egy évszázada ôríznek. Szentkirályi Endre, a kötet szerkesztője előszavából
…A regöscserkészek csak végezték dolgukat – az interjú gyűjteményből könyvet adtak ki. Az értelmezés, az öregek szavainak megértése az olvasó dolga. Csak fül kell hozzá, hogy meghalljuk a több mint évszázados amerikai magyar múlt történeteit, odaforduló figyelem, hogy a benne rejlő üzeneteket megfejthessük és szív, hogy a tanulságokat magunkban hordozhassuk… …Clevelandban van egy magyar közösség, amely becsüli a hagyományait, faggatja a még köztük lévő idős embereket, hogy megjelentethesse visszaemlékezéseiket, mert hisznek benne, hogy az elmesélt történeteken keresztül megelevenedő múlt gazdagítja önismeretét, megerősíti önazonosságtudatát a következő magyar nemzedéknek is… A kezdeményezés jelentősége tehát messze túlmutat Cleveland határain… Balogh Balázs (MagyarTudományos Akadémia, Budapest) bevezetőjéből
KÖNYVNEK A TARTALOMJEGYZÉKE:Amerikába jöttem
ELŐZMÉNYEK2002 és 2003-ban, amikor készültünk csoportunk 30. évfordulójára,a csoport tagjai leültek nagyszüleikkel, idôsebb rokonaival,idôsebb ismerôsökkel, és hangszalagra beszéltették ôket. Jól sikerült a kutatás, úgy a fiataloknak, mint az öregeknek. Különösen regöseink mondták, mennyire élvezték hallgatni a régi emlékeket, és hogy közelebb kerültek nagyszüleikhez. De ez volt csak a kezdet, mert a következô évben folytatódott munkánk, de mostmár szélesebb körökben. Cleveland városa környékén 10 magyar egyházközség van, ahol rendszeresen van magyar Istentisztelet és mise, ahol magyar közösségi élet a mai napig is folyik. Bár sok más magyar szervezet van Clevelandban, mindegyik a saját hagyományával és multjával, hagyománygyûjtés szempontjából így gondoltuk legegyszerûbbnek, ha a templomoknál kezdenénk, ott keresnénk fel az idôsebbeket, hogy meséljenek nekünk. Így 2004-ben a templomokhoz elmentünk, gyûjtöttünk. Hasonlóképpen 2008-ban is legtöbb templomot újra végiglátogattunk, hiszen sokan a regöscserkészekbôl felnôttek, elmentek egyetemre, egy új korcsoport került soraink közé. E könyvben megjelenô anyag tehát a 2003-as, valamint a 2004-es és 2008-as gyûjtésekbôl áll.
SZEMELVÉNYEK A GYŰJTÉS ANYAGÁBÓL… a taxi nem olyan volt, mint most. Ló húzta, mert ez 1896-ban volt… Varga Ilona (született 1908, Harbor, Indiana)
És hát mikor eljöttem ide, akkor jöttünk a szekeren… mink nagyon szegény népek voltunk…és akkor jöttünk a szekeren és a nagymama azt mondta: „Jaj, Rózám, drága virágom, többet nem látlak!” És mondtam neki, hogy „Óh, igen nagymama, én gyövök vissza” … de az a legnagyobb hogy soha nem mentem vissza Magyarországba. Huszti Józsefné sz. Farkas Rózsa (sz. 1913, Ôrös, Zemplén megye)
Hajóval jöttem, két gyerekkel, nem volt könnyû. Hat napig tartott a hajóút, Halifaxban kötöttünk ki, onnan jöttünk aztán vonattal. Egyenesen a Buckeye-ra költöztünk. Hát annyi nép volt itt, hogy Karácsonykor kint álltunk a templom elôtt a lépcsôkön, mert nem fértünk be a templomba. Akkoriban 3 vagy 4 mise volt vasárnaponkint és mind tele volt a templom. Károly Anna (sz. 1922, Kisszelmenc)
1964-ben jöttem ki vízummal. Elsô élményem az volt, hogy november 22-én a repülôn mindenki sírt. Azt hittük, hogy a tengerbe zuhanunk és utána megkérdeztem a kapitányt, hogy mi történt, és ô mondta, hogy Kennedy-t meglôtték, ezért sírtak. Szomorú napon jöttem. Én akkor Miami-ba mentem, mert a bátyám ott volt. Nem láttam 17 éve és mikor leszálltam, ô fogadott. Azt mondta: „Jaj, de megöregedtél, te is velem együtt!" Torontáli Margit (sz. 1925, Rákosliget)
Én itt születtem Clevelandban, december huszadikán, 1925- ben. Mikor kezdtem az iskolát, azt mondták, Miss Boldizsár volt a tanítónô, és azt mondta a mamámnak, hogy ha nem tanítanak meg engem angolul beszélni hat hét alatt, akkor muszály nekem újra jövô évre menni júniusban iskolába. Nem vesznek fel. Mert nem tudtam, nem értettem angolul. Itt ha már egy hétig volt nyári magyar iskola, akkor sírtak, hogy miért kell… nekünk egész nyáron kellett menni. Tanítottak olvasni, írni, beszélni, sokan még beszélni se tudtak. Az ábécét, Király tanító úr a mérôbottal meg ha valaki huncutkodott, az ujjit így össze kellett tartan és rácsapott. Vagy a Kövér Pali az mindig kapott nyaklevest, azt úgy odavágott a nyakára, az meg ment az anyjához, de az meg adott neki rá, és mindig jött másnap az iskolába, nem maradott ki, mert kapott nyaklevest. Itten már hallom ha valaki megfogja a gyereket, beperelik… Sárosi Ibolya (sz. 1925, Cleveland)
1908. február 10-én születtem … Harbor-ban, Indiana-ban. …Tizennyolcban volt az a nagy influenza járvány. Még a farmon laktunk akkor. Az orvos bejött az udvarba lóval meg kocsival. A Great Depression [1930-as években Amerikában gazdasági válság] olyan volt, hogy nem volt sok minden, de vasárnapra mindig meg volt az 5 cent vagy 10 cent a perselybe. Varga Ilona (sz. 1908, Harbor, Indiana)
Itt születtem ebbe az utcába. Mink nem voltunk szegények, mert apám szôlôt termesztett hátul a yard-ba [kertben], és egész Ohio-ban borkirály volt. Bootlegger volt [1920-as években Amerikában szesztilalomvolt; bootlegger = szeszcsempész]. És egyszer eljött a rendôr, oszt akart lemenni a pincébe, azt gondolta, hogy a mamám buta magyar. Hát a pinceajtóba ért, kinyitotta az ajtót, oszt mamám mondta neki, hogy nem szabad, nem szabad lemenni, mert nem volt neki papir. Mamám megnyomta, aztán leesett egészen a pincébe. A rendôr, yes [igen]. Nem halt meg, kis sovány ember volt. Kiszaladt a házból, aztán ment, mint a szél. Némethné sz. Balogh Irén (sz. 1926, Cleveland)
Hát az úgy volt, hogy engemet mindig adtak férjhez. Vagy az egyik asszony, vagy a másik asszony. 14 éves koromtól valaki mindig adott férjhez. Hát én meg úgy haragudtam, azt mondtam mamámnak, mikor 21 éves leszek, akkor fogok férjhez menni. Azt mondta mama, itt fogsz megvénülni, angyalom. Hát ez régen így volt. Varga Ilona (sz. 1908, Harbor, Indiana)
Nekem volt nagy lakodalmam. Huszonhat koszorús lány volt és fiú. Ötvenhatan vagyunk az esküvôi képen, és mai napig van olyan lány aki haragszik amiért nem hívtam meg. És a férjem szülei üzletben voltak, és nem küldtünk akkor invitation-t [meghívót], hanem a vôfély ment el velem házról-házra megkérni jönni. És a férjem meg ment az elsô koszorúslánnyal, és így híttuk meg a vendégeket. Mindenki itt lakott körülöttünk, és nagy családok voltak. Tíz, tizenkét gyermek. És a lakodalmat próbáltuk úgy csinálni, mint Magyarországon. Minden ételt mikor elôhoztak, akkor olyan vicces kis verset mondtak. Kellett táncolni a menyasszonyi táncot nekem. És akkor egy dollár nagy volt, és akkor jot az apósom, akart velem táncolni, és beletett 20 dollárt. Oh, boy, én táncoltam… Huszti Józsefné sz. Farkas Rózsa (sz. 1913, Ôrös, Zemplén megye)
Nyáron volt piknik Solonban. Jött a busz és 25 centért vitte ki az embereket, de akkor még ott vad volt. Volt lacipecsenye, meg ettünk zsiros kenyeret. Meg nyáron sütöttek öreg nénik fánkot. Azt mindig láttuk, hogy sütik, de sosem képzeltem el, hogy egyszer én is öreg néni leszek, aztán én fogom a fánkot csinálni. Bakos Elvira (sz. 1933, Cleveland)
Könyvünk kapható a Magyar Múzeumban (East 9th St, Galleria, Cleveland) és a Magyar Marketing honlapról.
|
